Sok pár azt gondolja, hogy a szakítás csak úgy jött, mint derült égből a villámcsapás. Pedig éppen ez a ritkább, hogy nincs semmi előjel. A helyzet az, hogy van, csak néha a legnyilvánvalóbb dolgokat sem vesszük észre, vagy nem akarjuk észrevenni
Csak most…
A kapcsolatok elején minden a csúcsra jár: a randik, a szex, a csókok, a simogatások. Elképzelhetetlen, hogy ne együtt és ne összebújva aludjanak el a párok, ha ezt így alakították ki. Ám, ha jön egy „csak most”: épp nem ér rá, nem ér haza, nem ott alszik, nem tud figyelni stb. Egy-egy ilyen még elfogadható, ha már több, akkor érdemes átgondolni, hogy valami nem-e csúszott félre.
Csak a bosszúság…
Ha egyre többet jön el a másik bosszantó szokása, és ezt szóvá is teszitek egymásnak. Lássuk csak: tényleg zavar, hogy nem jól teszi vissza a fogkefét, vagy máshova dobja a zokniját, a klasszikus wc deszkáról már nem is beszélve. Valahogy úgy kéne ennek működnie, hogy ha szereted, akkor a hibával együtt elfogadod. Persze, hangot adhatsz, hogy te máshogy szeretnéd, de ha az elejétől nem fogadta meg a tanácsaid, akkor később érdemes ezt hozzávágni?
Csak barátok…
Sokan azt gondolják, hogy ha nem veszekednek, minden rendben. „Barátok vagyunk, békésen elvagyunk egymás mellett”. Igen ám, de ennek szerelemnek kéne lennie, nem? Ne keverd össze! Baráttal együtt él az ember egyetemista korában, esetleg kicsit még utána is. A legjobb, ha a szerelmed a barátod is, de ha már csak barát, akkor előbb utóbb biztos, hogy jön, aki a szerelmet is megadja.
Forrás: ridikul.hu